Angelo igazi keményfejű, cinikus tizenkét éves kamasz, aki mindig kapható valami balhéra. Ő a rossz fiú mindenhol: otthon, az utcán, a kollégiumban, az iskolában. Csakhogy legutóbbi csínytevése nagyon rosszul sül el: akaratlanul is egyik tanárnője halálát okozza. Büntetésből egy tanyára kerül, egy kis közösségbe, néhány hozzá hasonlóan problémás gyerek közé, Costantino atya felügyelete alá. A pap mélységes meggyőződése, hogy az ember alapvetően jónak született, csak meg kell találnia a lelkében rejtőző jóságot. Angelo persze mindent megtesz annak érdekében, hogy kihozza a sodrából ezt az idegesítően kiegyensúlyozott, őszinte és mosolygós papot. Csakhogy Costantino atyáról lepereg minden provokáció, és a fiú azon kapja magát, hogy célja és kötelessége van: egy kiskutya gondját kell viselnie. Hosszú és rögös út vezet a változásokhoz, a kis közösségben fel-felüti a fejét a bűn és a kísértés. Mindenkinek megvan a maga démona, amivel nap mint nap meg kell harcolnia. Van, akinek sikerül, és van, akinek nem. De a tanyán töltött idő mindannyiuk életét megváltoztatja. A rossz fiúét is.

Élményeim a könyvvel kapcsolatban: Kicsit fura történet. Talán olyan érzéseket keltett bennem, mint mikor a Csodák idejét olvastam. Nem olyan összeszedett, de van tanulsága. Borítót elég hanyagul választottak, mivel egy 12 éves fiúról szól a történet, és nem egy kb. 20 éves srácról. Costantino atya értékes és érdekes ember is egyben. A mai világba elkéne nagyon sok ilyen ember. Szeretetével, gondtalan viselkedésével és higgadtságával mindenki furcsállja. Portrékat fest, mosolyog és sosem haragszik. Angelo vívódó személyiség. Szereti a szüleit annak ellenére, hogy rosszul bántak vele. Rossz dolgokat tesz, bajt csinál, de a lelke mélyén jó. Képes-e megváltozni a pap mellett?

Értékelésem:(10/?): 

Szerintem megér egy 7 pontot.

Történet: 9 pont

Cselekmény: 6 pont

Szereplők: 7 pont(furcsák, de illenek a történetbe)

Izgalomfaktor: 6 pont