Szörnyeteg vagyok

Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.
New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?
Elárulom.
Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.
Akarod hallani? Mered hallani?

Élményeim a könyvvel kapcsolatban:

Modern Szépség és a Szörnyeteg.

Kyle népszerű, gazdag, egoista, jóképű srác. Szerinte csak a külső számít, és lenézi azt, aki nem olyan tökéletes külsővel van megáldva mint ő. Kendra, akit a suliban csak boszorkánynak hívnak, megelégeli a szenvtelen, arrogáns bunkó viselkedését Kylenak. Nem is lőttek mellé a becenevét illetően. Kyle szörnyeteggé változik, de csak azzal a feltétellel változhat vissza, ha egy éven belül csúf külseje ellenére valaki belészeret. Kyle magához láncolja Lindyt, és meg akarja szerettetni magát a lánnyal, elhalmozza ajándékokkal.

De Lindy nem ilyen. A lány meglátja Kyleban(akit Hunterként ismer) a torz külső alatt a jó embert. Viszont Kylenak nem sok ideje maradt. Beleszeret a lányba, de nem lát rá esélyt, hogy valaha is másképp nézzen rá a lány, mint egy barátra...vajon a külső tényleg nem számít? Vajon valaha láthatja majd az igazi arcát Kyle?

Nekem tetszett a könyv. Ha valaki ismeri a Szépség és a Szörnyeteget, az tudja mi a vége a történetnek, ennek elenére jó elolvasni egy ilyen változatban is.

Értékelésem:(10/?)

Szerintem megér egy 7 pontot.

Cselekmény: 8 pont

Történet: 7 pont

Szereplők: 8 pont

Izgalomfaktor: 5 pont

Jade baja elég korán meggyűlik „mintaszerű” szüleivel, akik elvárják tőle, hogy felnőttként – velük ellentétben – mindent elérjen ezen a világon. Beleveti magát inkább a nagybetűs Életbe, s nem is bánja meg, mert olyan tanítómestereket, mint Tilton, a méltósággal halódó szaxofonos, meg Bárd, a hótkomoly zsaruféle, manapság már csak az utcán találni… Abban a homályos zónában, ahol Jade küzd a megélhetésért, az embernek állítólag két választása van mindössze: a törvények szerint játszik, vagy figyelmen kívül hagy minden szabályt. Létezik-e harmadik út? A Jégtánc hősnőjének erre a kérdésre kell választ találnia. Míg szól a zene. Mielőtt kűrje véget ér…

Élményeim a könyvvel kapcsolatban: Eddig nem is ismertem az írónőt. Amikor bekerültem a molyos barátaim közé, sokat láttam ezt a nevet. Nézegelődtem nagyszüleim polcán, és jéé, nem is gondoltam, hogy ennyi Fable könyv van itthon! Végülis a Jégtánc mellett döntöttem. Az írónőnek egyedi stílusa nagyon megtetszett. Alvilági, piszkos és izgalmas. A szereplők szerethetőek voltak.-Bárd,Jade,Tilton. Bárd és Jade kapcsolatán nagyon sokat nevettem. Bírtam a folytonos civakodásukat, ahogy szépen lassan egymásba szerettek...Kicsit érezhettem magam olyan „belevaló csajnak” , mint Jade. Tilton is nagyon rokonszenvessé vált. Bizonyítja, hogy lehet annyira szeretni egy nem vérszerinti gyereket is, mint egy vérszerintit. Szinte hallottam, amikor esténként szaxofonozni kezd és Jade erre alszik el.  Az elejétől a végéig pörgött a cselekmény. Nyugodt szívvel ajánlom bárkinek.

Értékelésem: (10/?)

Szerintem megér egy 10 pontot.

Cselekmény: 10 pont

Történet: 10 pont

Szereplők: 10 pont

Izgalomfaktor: 10 pont

Pi Patel különös fiú. Egyesek szerint (közéjük tartoznak a szülei is) bogaras. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni (születésénél fogva az), hanem keresztény és moszlim is. És keresztül is viszi az akaratát: nemcsak hogy megkeresztelkedik, de beszerez egy imaszőnyeget is. Hősünknek már a neve is furcsa: keresztnevét – Piscine Molitor – egy párizsi uszodáról kapta. Iskolatársai persze Pisisnek csúfolják, mire ő lerövidíti a nevét, és a gyengébbek kedvéért felírja a táblára: π=3,14.

Az is furcsa, hogy egy állatkertben lakik Pondicherry városában, amelynek apja a tulajdonosa és vezetője. És éppen itt kezdődnek a bajok: az állatkert nem jövedelmező – a család úgy dönt, hogy eladja az állományt, s átköltöznek Kanadába. Az Észak-Amerikába szánt példányok egy része velük utazik a Cimcum nevű teherhajón. A hajó egy éjszaka valahol a Csendes-óceán kellős közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi Patel – valamint egy mentőcsónak-rakományra való állat: egy zebra, egy orangután, egy hiéna – és egy bengáli tigris!

Kezdetét veszi a jámbor, vallásos és vegetáriánus Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mennyi és miféle leleményességre van szükség ahhoz, hogy egy kamasz gyerek meg egy két és fél mázsás tigris kialakítson valamiféle békés egymás mellett élést? S ha ez sikerül is, honnan és hogyan szereznek ételt-italt ilyen hosszú időn át? Egyáltalán: mivel telhet ilyen hosszú idő a végtelen, de korántsem kihalt tengeren? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk? Meg lehet-e úszni ép ésszel az ilyesmit?

Élményeim a könyvvel kapcsolatban: Egyszer olvastam, kétszer láttam a filmet. Bevallom talán a film jobban tetszett, mint a könyv. A könyvben nekem az elején túl sok volt a szakmai, leíró rész. Jól megszerkesztett, kicsit filozofáló, elgondolkodtató mű, ami Istennel, a hittel való kapcsolatról, kitartásról, túlélésről, a természet és ember (vagy ember és állat) viszonyáról szól. Pí a hajótörés után magára van utalva a nyílt óceánon. Viszont a túlélési esélyeit megnehezíti Richard Parker, a bengáli tigris. Mondhatjuk, rövid idő alatt állatidomárnak kell lennie, különben meghal. Pí leleményessége, hite az égi hatalmakban lenyűgöző. Kísérjük végig megmenekülése történetét, és bölcsebb emberek leszünk.

Értékelésem:(10/?)

Szerintem megér egy 9,5 pontot.

Cselekmény: 9 pont(az elején említett sok leírás miatt)

Történet: 10 pont

Szereplők: 10 pont(valójában a könyv nagy részében 1 szereplőről beszélhetünk-Richard Parkert leszámítva)

Izgalomfaktor: 9 pont

Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel, aki a zárónapi koncerten lép fel. Na, de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül…
Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.

Élményeim a könyvvel kapcsolatban: Én valamiért sosem bírtam elolvasni a Szent Johanna Gimit. Az első kettőt is nagy nehezen sikerült csak. Nem is tetszettek annyira. Aztán barátnőm kölcsönadta a Bábelt. Meg kell, hogy mondjam, ez viszont nagyon is tetszett. (az Akkor szakítsunk-ot is olvastam,de az nekem inkább semleges volt) Bevallom én még sosem voltam igazi "ottalvós" fesztiválon, mert szerintem a Boglári Szüreti Fesztivált(EZ NEM REKLÁM :D) nem mondhatjuk annak. Tehát. A könyv nekem azért tetszett, mert nagyon sokat nevettem rajta. Teljesen fesztiválhangulatom lett. Ahol az első nap verekszel a sátorhelyért, nem tudod felállítani a sátrad, minden szép rendben van(a végére meg úgy se marad semmi, valamit tuti elhagysz) szemetelnek az emberek, mindenki haverja mindenkinek, a biztonsági őrökkel mindig baj van, áll a sor a büfénél, tapossák egymást az emberek, csak hogy mindenki jól lásson a koncerten, de igazából pont ettől nem lát senki semmit, biztos, hogy lesz egy zivatar amibe mindenki és minden elázik, ilyenkor az emberek fedett helyen isszák a forró italokat és melegítik egymást, néhány ember meg pont a pocsolyákban szórakozik, mert milyen jó az eső :D mindenkiben tombol az adrenalin, a fesztivál végére viszont már hullafáradt. énekelnek, hülyéskednek, veszekednek, szakítanak, összejönnek. A végén pedig mindenki visszavágyik a Bábelre...Én is visszavágytam. A szereplőket is megszerettem. Kolost, Boldit, Hipót, Abdult, Szaszát. Igazából mindenkit. Egy valami talán nem tetszett. Hogy túlzottan rajongott  Zsófi Anthonyért. Meglehetősen gyerekesen. Ezen kívül szerintem minden rendben volt, nagyon tetszett :) Eulália becenevei viszik a pálmát :D

Értékelésem(10/?)

Szerintem megér egy 8,5 pontot.

Cselekmény: 9 pont

Történet: 8 pont

Szereplők: 10 pont

Izgalomfaktor: 7 pont